#úgy sajnálom amúgy

[mirabellomonferrato]

Na, már mindjárt

folytatódik a történet, mert 11-én indulunk, és két hetet kint leszek, ha nem is a házban, mert nem sikerült még visszaköttetni a villanyt, bár folyamatban van, de megyünk szerelni meg kicsit Torinóba meg kicsit ahova eszünkbe jut. Mert amúgy nekem ez a két hét a szabim most. Úgyhogy, ha van valakinek ötlete, mit érdemes megnézni Alessandria -- Torinó vonalon, az mondja bátran! Milánóba most nincs kedvem bemenni. Majd tavasszal, vonattal inkább.

Ha lett volna villany, víz akkor sincs, az a két hetünk nagy projektje, hogy valahogy vizet intézzünk, hogy tavasszal már nem kelljen szállást bérelni. A tervem az, hogy próbálok videózni, amiben nem vagyok valami jó, nyugodtan ki lehet röhögni, de életem két legszuperebb, videóra való élményét sem sikerült megörökíteni, mert az indítás és megállítás gombokat, hát, nem kezeltem okosan. :D Úgyhogy lehet, hogy kiröhögtetem magam a szomszédokkal és lesz vagy három "most először" felveszem a házat próbálkozás :D :D Amit akartam még mesélni, hogy volt a Lidlben akciósan vésőkalapács. 45 helyett nem akarok hazudni, nem emlékszem pontosan de huszonezerért. Úgy döntöttem kell az, falatbontani, kőlapot felszedni, betonudvart bontani. Megvettem. Persze kicsomagoltam a boltban, baszki, megemelni alig tudom, jó lesz, ez nem törik ketté. Haverbarátnak mesélem, neki is kell. De aztán úgy döntött, hogy akciós a Bosch a valahol, ő olyat vesz, kétszer annyiért. Oké, ő dolga. Most rájött, hogy az övében egy darab véső vagy fúró nincs, azt vehet külön. És ezek a maxosak, nem olyan olcsók. (ide beteszek egy önelégült vigyort. Képzeljétek el. :D) Aztán olvastam az értékelésekben, hogy vigyázni kell mert "túl erős", ha fúrás közben megszorul a fúrószár a kezed tekeri ki. :o Múltkor egy fűrészgépről mondta valaki, hogy a pasi nem fogta elég keményen, megpattant valamin és szétvágta az arcát. Szóval lett egy új kihívás: túlélni a felújítást :D

Hamarosan jönnek az új, feltehetőleg mulatságos bejegyzések a kínjaimról meg az örömeimről! :) :)

Kéne venne vagy egy új telefont vagy egy akciókamerát, mert ennél a mobilnál egy palacsintasütővel is jobb felvételeket lehet készíteni. Csakhát, sajnálom rá a lóvét, mert kell a felújításba. Érted? 100 e Ft, az 10 nm teraszburkolat! Közben meg ezek soha meg nem ismétlődő dolgok. na, majd meglátom.

[csacskamacskamocska]

A másik ember érzései

Panasz, fájdalom, szerelmi vallomás, van bőven a tumblin mindenből. És minden panasz, fájdalom, szerelmi vallomás túloldalán van egy másik ember. Aki erről semmit sem tud. Aki nyilvánvalóan nem olvassa (láttam már olyat, aki igen, ott szakítás illetve deaktiválás lett a vége), de mi lenne, ha olvasná?

Sosem tudjuk, hogy a másik ember valójában mit tett, mit gondolt, érzett, mit miért csinált. Amit érzünk, gondolunk az a saját, fogantatásunktól kezdve épülő sajátosságunk. Ha vannak is benne sablonok, a mi utunk, belső világuk eredménye.

Számonkérhetünk-e másokon bármit is, amiért nem úgy élnek, cselekszenek ahogy nekünk a legjobb?

Adhatunk-e tanácsot a nélkül, hogy a másik ember érzésit, gondolatait, szándékainak egészét ismernénk? Valójába, azt hiszem, miden ami panasz, fájdalom, szerelmi vallomás kikerül a tumblira az azt jelzi, hogy bármilyen kapcsolat is az, nincs benne megfelelő kommunikáció. Hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része valamilyen okból el lett hallgattatva. Nem a tumblin lenne ezeknek a helye, hanem a való életben.

Közben, valahol le kell tenni a csomagot. Ha nincs fogadókészség a másik részről, akkor a tumbli ideális a névtelen kitárulkozásra.

És a kitárulkozás figyelmet, megértést, együttérzést, támogatást hoz, vagyis pótolja a kapcsolat hiányos kommunikációját.

Néha sajnálom a "másik embert". Olvasok posztokat, és sajnálok férjeket, feleségeket meg mindenféle kapcsolatokat. Az enyémeket is.

Ha sokan azt reagálják hogy a „másik ember” rossz, akkor nem magadról beszéltél, nincs valós kritikád magad felé, hanem őt aláztad. Amúgy a saját érzéseidhez jogod van. Ha azt mondják, hogy azonnal hagyj fel ezzel a kapcsolattal, hogy menekülj, akkor csak egy dolog egészen biztos: nem jó a kommunikáció a kapcsolatban. Hogy ezen lehet-e javítani, pfff, honnan tudhatnánk?

Nem mindenki jó ember. A jónak látszó emberek sem feltétlenül jók. Ahogy a rossznak látszók sem biztos, hogy azok, bár minek akarna valaki rossznak látszani? Infantilis dolog.

Attól, hogy valaki kurvajól blogol, és érdekesen vagy élvezetesen elmondja az összes panaszát, fájdalmát, szerelmi vallomását, még egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolataiban is jól kommunikál.

Ha nincs konfliktus, az nem feltétlenül jelzi azt, hogy nincs probléma, ha a problémák el vannak tagadva. Aztán kikerülnek a tumblira. Valahol a világban mindenki része egy panasz, fájdalom, szerelmi vallomás csomagnak. Csak nem tud róla.

[ajtostolahazba]

osztálytalálkozót szervezek. 35 éves...szóval nem vagyunk mai csirkék, de eddig minden 5. évfordulón sikerült a teljes létszám 60-70%-át rávenni, hogy jöjjön el, és mind kurvajó volt. Nagyon jó osztály voltunk, csak lányok, Eü. szakközép. A szervezést elkezdtem januárban, már finisben vagyunk, most is sokan visszajeleztek, de ma azért padlót fogtam, amikor a poszt kikerülése után 10 perccel felhívott egyikük, aki amúgy az iskola legbombázóbb csaja volt és jó humorú, kedves, fasza csaj...hogy hát nem tudja, mert decemberben mellrákja volt, nyirok áttéttel, most meg kiderült, hogy agyi áttétei vannak és hát ne haragudjak már, de ha esetleg el is tud jönni, sütit biztos nem tud hozni... Hát bazmeg itt bőgök, annyira sajnálom szegényt, hát a faszomba már! Egy lányt hasnyálmirigy rák vitt el 12éve, egy másik már tavasszal jelezte, hogy Parkinsonos, már nem tud tolószék nélkül létezni... most itt van ő is, és még ki tudja mások milyen személyes tragédiákat cipelnek. :(( - ő meg azért k��r bocsánatot, hogy nem tud sütit hozni??? Hát már annak is nagyon örülnénk, ha ott tudna lenni! Tényleg nem becsüljük meg az egészséget, ha az csak úgy van...én ma nagyon szégyellem magam emiatt. Basszameg 53 éves..! Hát mi ez, ha nem igazságtalanság???

[tartsdmegazaprot]

“Szerinted a rólad készült cikk után meg fognak lepődni az emberek azon, amiket mondasz?

Biztos. Mondjuk, attól függ, hogy írjátok meg. Amikor múltkor elvittem a követőimet a templomba, akkor is volt már olyan komment, hogy én fideszes álszent lettem. De szerintem a Fidesz és a kereszténység nem találkozik. Ők mindent maguknak akarnak, bekebeleznek. Belülről rohad az is amúgy, kiderül, hogy bekokainozva leugrálnak az ereszcsatornáról meg a Borkai-ügy is. Az a baj a Fidesszel, hogy ők is azt érzik, hogy ez nem jó, azért szívják fel a csíkokat. Már arra is gondoltam, hogy beállok a Fideszbe, Orbán spanja leszek, és mondom neki, hogy csináljon inkább jó dolgokat.”

- Gabo 🤍

Nagyon sajnálom egyreszt, hogy ez, és így történt vele, de az, ahogyan mindehhez áll, annyira kedves, teljes, es őszinte, hogy - továbbra is -, minden tiszteletem.

Végre a telex sem lehoz, bekebelez valakit, hanem egy valódi, régi szerepe szerinti médiumkent viselkedik.

A gombazos részt még idemasolom, mert ötezer százalékig egyetertek, es pontosan ilyen megeleseim mesélve találom meg egyre inkább a kozegem - es vesztem el, aki nem akarja, vagy nem tudja ezeket el/befogadni.

“Hogy jött ez a megtérés, a természet felé fordulásod?

Egy éve kezdődött, kinn voltam a természetben. Úgy volt, hogy az akkori csajommal megyünk, de szakítottunk előtte. Féltem a sötétben, reggel kimentem a kertbe, ami egy patak mellett volt. A közelben méhtelepek voltak, hallottam a méhzümmögést, és rádöbbentem, hogy baszd meg, a méhek nekünk ingyen melóznak, érted? Ösztönösen ezt csinálják, és őket nem mi találtuk ki. Ott egy 7-es BMW, milyen komolyan össze van téve, nem? És mégis mindig vinni kell szervizbe. Viszont a méh az csak csinálja magától. Csak ezek az üzenetek nem tudom, hogy mennyire mennének át az embereknek, nem merek ezekről a dolgokról annyira beszélni nyilvánosan. De ezzel kezdődött. Kockázatos erről beszélni, de közben szeretném, ha megírnátok: a gombázás nagyon hozzásegített ahhoz, hogy erre a tudatállapotra emelkedjek.”

[nyeznajka]

Nehéz a szívem ,de könnyű a marmonkanna.

Megvolt az éves értékelés-elbeszélgetés-célkitűzés. Tulajdonképpen rosszabbra számítottam, de így sem lettem vidám a végére. Kiderült mindaz, amit én sok-sok éve tudok: nem vagyok lelkes és kezdeményező, nem foglalom el magam, nem kérek munkát, ha éppen nincs, és hogy többre vagyok képes. Tudom én ezt, már az általános iskolában ezzel jöttek a tanárok mindig. És valóban, sokkal többre vagyok képes, de nincs hozzá kedvem. Vagy legalábbis nagyon ritkán. Viszont tényleg nem akarnak kirúgni. Leginkább azért, mert kurvára nincs ember a helyemre, pláne nem német, így aztán még újabb nyelvtanfolyamot is akarnak nekem fizetni. Én ugyan mondtam, hogy szerintem attól nem lesz sokkal jobb, de persze hátha igazuk van. Azzal is inkább csak az a baj, hogy igazából szeretnék ugyan jobban beszélni németül, csak tenni érte nem nagyon, mert egyrészt nem szeretem igazán (nem úgy, mint az olaszt, vagy az angolt, vagy az oroszt!), másrészt nyilván azért erőltetik, mert határozott céljuk, hogy nekem is az ügyfelekkel kell sokat beszéljek. Amihez amúgy sem fűlik a fogam, pláne németül. Igyekeztem inkább háttérmunkákat csinálni, de sajnos nincs elég ember a first line supporthoz, így nekem is azt kell továbbra is. Két és fél éve vagyok itt, határozottan sokat fejlődött a némettudásom ezalatt, de hát még így is gyengécske igazából. Azt már az elején nem értettem, hogy miért osztanak be telefonos ügyfélszolgálatra (illetve de, mert nincs rá ember), azaz hogy vajon miért gondolják, hogy az nekem menni fog, hát nem hallják, hogy épphogy makogok csak németül? De hát sok szívás és eltelt idő után azért belejöttem valamennyire. Mondták is, amit egyébként már elcsíptem bizonyos levelek olvasásakor, hogy voltak eleinte ügyfelek, akik konkrétan kérték, hogy csak a Herr Nagy-ot ne. Nem tudtam ezen meglepődni. Szóval a végére örültem, hogy nem rúgnak ki, de egy ilyen értékelés után nem mertem előjönni azzal, hogy azért több pénzt szeretnék. Ezek után? 3350 euró a bruttó havi bérem, az olyan nettó 2230 körül van. Ami amúgy nem lenne rossz pénz, ha nem lenne egy fiam, akire kapásból olyan 700 elmegy (nem sajnálom tőle, öccá a gyerektartás, meg veszek neki ezt-azt, hiszen ő az én szívem csücske), meg a lakbér is öccá, aztán még rezsi, benzin a kurva autóba, kaja, mittoménmi, szóval igazából jó esetben van 300 euróm mulatni. De ha épp beszarik az autó vagy ilyesmi, akkor már rezeg a léc. Félretenni például ennyiből nekem egyáltalán nem megy. Amúgy Baden-Württembergben olyan 3900 bruttó a havi átlagkereset (úgy globálisan, mindenkit beleszámolva) (nemtom hogy ez medián-e vagy nem), és hát ettől az enyém messze van. Holott mint IT szakember (haha), ráadásul nem is kezdő, gondolom minimum az átlagot kéne kapnom. Már ha rendes munkaerő lennék, ugye. Ennek mások a kétszeresét keresik nettóban simán, meg még többet is. Azért majd pár nap múlva talán mégis megpróbálok egy kis emelést kérni. De még inkább továbbra is azon agyalok, hogy valami tök más munkát kéne inkább csinálni, de vajon mit?

[greenteaforbreakfast]

[Ezt úgy kell olvasni, mintha nem felejtettem volna el december végén posztolni]

Rendhagyó módon

két év lesz most egyben, hiszen a tavalyi még az ideinél is megterhelőbb volt, semmi mentális kapacitásom nem maradt olvasni. 2023 egy fokkal jobb volt, szinte már-már a pár évvel korábbi szint, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a húszból 10 könyv legalább 5-600 oldalas. (Összehasonlításképpen 2017-ben majdnem kétszer ennyi könyvet olvastam ki, ami összességében csak 200 oldallal volt több.)

Továbbra is azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, az elmúlt években sikerült teljesen elengednem, hogy mindenképpen komoly irodalmat, vagy szakirodalmat is kell olvasnom. Nem kell, csak lehet, ha van kedvem. Idén úgy tűnik nem volt.

Gondolataim minden könyvről a keep reading alatt.

Backman: Anxious People az előző évből csúszott át, asszem akkor írtam is, hogy annyira nem tetszett, mint bármi, amit addig olvastam tőle. Ez a véleményem megmaradt.

Patrick Ness nagy kedvenc YA íróm, nagyon ügyesen és okosan felépített világokat teremt, hihető karakterekkel. A More Than This egy régebbi könyve, nem is most olvastam először. (Bár angolul asszem igen.)

Murakamit szeretem, Tzukuru pedig az egyik legjobb, amit olvastam tőle eddig.

Na és akkor Expanse. Januárban végeztünk a sorozat nézésével, szóval gyorsan amíg meleg, végigtolom a könyveket. Gondoltam én. Egy kicsit elhúzódott :D Pont mire odaértem, ahol a filmek végetértek, addigra fáradtam bele nagyon, meg addigra ült az agyamra a rengeteg nehézség, a környezet amiben éltünk, meg hát az élet úgy általában. Szóval ritkán, de néha elővettem. Tulajdonképpen nem tudom, mitől nem jók úgy igazán ezek a könyvek, de valami volt velük, ami miatt nem ajánlanám jó szívvel senkinek. Pörgősek voltak, az igaz, a sztori is rendben volt, még a vége is tetszett, csak valahogy kicsit olyan suták voltak a karakterek, vagy nem is tudom, hiányzott belőle az élet. Mindegy, örülök, hogy a kíváncsiságom győzött, és végül leküzdöttem őket.

Még úgy is, hogy az amúgyis megszakadt lendületet év elején (már költözés után, hiszen januárban semmi időm nem volt) még félbetörtem az új Strike-kal. Igen, ciki JKR-t olvasni, de ha ez bárkit megnyugtat, a könyvet a zlibrary szolgáltatta. Az van ugyanis, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a nő ennyire gyökér lett irl, de ez a sorozata fantasztikus. És ugyanúgy, ahogy Knut Hamsun is egyszerre volt a legnagyobb náci akit valaha hátán hordott a föld és az egyik legnagyobb írói tehetség evör, ugyanúgy ketté tudom választani az embert és a művet, persze úgy, hogy közben tisztában vagyok a háttérrel. Ami egyébként csak hozzátesz a könyveihez. Szóval ja, Strike meg Robin egy ilyen guilty pleasure nekem, és ez a rész is teljesen rendben volt, az 1200 oldal ellenére is. A könyv kb negyede különböző social media platformokon játszódott, amit sokan kritizáltak. Nekem nem volt sok, tök jól belevont a történésekbe, de értem, ha valakinek nem annyira jön be csetbeszélgetéseket olvasni. Amúgy 6 nap alatt végeztem vele, ami önmagában is elég sokat elmond.

Miután elolvastam az Expanse utolsó három könyvét (amivel sokkal gyorsabban haladtam, mint az első kötetekkel), valami ismerősre vágytam. Rájöttem, hogy a Medvék harmadik részét még nem olvastam, és hát Backman mindig jó, a Björnstad amúgy is kiemelkedően tetszett, mi baj lehet. Hát, hiba volt. Én nem tudom, hogy csak az angol fordítás volt-e ilyen szar, de én ennyire élvezhetetlen Backman könyvet még nem olvastam. A történet lezárása sem sikerült olyan jóra, valahogy már nem volt hihető az egész. Kár, mert az első kettő nagyon jó volt.

A Csikk régen a listámon van, szeretem ezt a Scolar YA sorozatot. Magyarul olvastam, mert németül nem tudok, de bár ne tettem volna. Ha rengeteg időm lenne, meg maga a sztori lett volna annyira jó, akkor eskü letolnám angolul is, csak hogy kiderüljön, hogy a how do you do fellow kids jellegű szöveg miatt volt-e béna a könyv, vagy amúgy sem egy nagy szám.

Két csalódás után már végképp szerettem volna valami igazán beszippantós-élvezeteset. A Shades of Magic trilógia szintén régi listás, barátnőm nagy kedvence, mióta az első kijött, azóta minden évben rákérdez, hogy elolvastam-e már őket. Na most elolvastam, és tetszett. Jól felépített világok, emberi karakterek, pörgős, izgi. Szeretem, mikor olyan a fantasy/sci-fi, hogy nem kell benne értetlenkedni, meg nem merülnek fel "most akkor ez hogy is van" kérdések, csak olvasod, és olyan, mintha minden furcsaság a legtermészetesebb lenne, mindezt úgy, hogy nem is magyaráz túl semmit. Ez ilyen volt, és mind a három könyv tartotta a szintet.

Aztán mivel minden évben megfogadom, hogy klasszikusokat is be fogok pótolni, elővettem a Mester és Margaritát. Annyira emlékeztem, hogy mindenki hogy szerette gimiben (én basztam elolvasni, akkor épp az angol nyelvű féltégla Gyűrűk urával feküdtem és keltem, nem volt időm ilyen hülyeségekre, mint orosz mágikus realizmus). Hát baszki, én ilyen borzalmasan szar könyvet régen tartottam a kezemben :D Nem az a baj, hogy mágikus realizmus, meg hogy macska meg sátán meg váratlan dolgok. Hanem hogy egy buta, értelmezhetetlen katyvasz az egész. Értem és elismerem a regény világirodalomban elfoglalt helyét, de ez egy kész katasztrófa volt, az első 20-30 oldal után (ami viszont kifejezetten tetszett!) borzalmas szenvedés minden perce. Soha többet.

A Shock of the Fallt nem tudom már hogy választottam, tudtam hogy nehéz téma, de jókat hallottam róla. Tényleg nem volt rossz, bár túlzottan nem maradt meg.

A Heart of Darkness annyiszor szembejött itt már a tumblin, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze pont egy olyan periódusban sikerült nekiállnom, amikor nem volt hozzá agyam, nem tudtam rá rendesen figyelni, túl sok minden zajlott a való életben hozzá. Kb 20 oldal után elengedtem, de elő fogom venni megint, mert a 20 oldal nagyon ígéretes 20 oldal volt.

Zafónt most olvastam először. A Szél árnyéka kifejezetten jó volt, intelligens, izgalmas, érdekes, sok helyen vicces. Én nem tudom miért olvasni mindenhol azt, hogy nem jó a könyv, ha nem ismered a történelmi hátteret. Ha valaki emiatt nem állt még neki, az ne halogassa tovább. A második rész is tetszett, és hát vonhatnék párhuzamot a korábban olvasott mágikus realista "a sátán saját szórakoztatására baszakodik egyszeri halandókkal" sztorival, de egyszerűen nem lehet a kettőt egy mondatban említeni sem. Ez egy teljesen követhető, az embert az előtérbe helyező, értelmes történet, amiben értelmetlen/megmagyarázhatatlan dolgok (is) történnek. Mindemellett krimi, szociográfia és valláskritika, de egyikből sem túl sok. A harmadik rész ugyanígy zseni, még ha kicsit más stílusban is, de teljesen jól illik a másik kettő mellé. A negyediket viszont már csak elkezdtem, mire a harmadik végére értem, úgy éreztem épp eleget olvastam már ezekről az emberekről. Meg amúgyis megnyitott közben a little free library az utca végében, amitől nagyon megjött a kedvem norvégul olvasni.

A sort a Méhek történetének eredeti kiadásával kezdtem. Olvastam már, jó könyv, remélem a sorozat harmadik és negyedik része is felbukkan majd a telefonfülkénkben, azokat még nem olvastam. (Ha nem, hát kénytelen leszek könyvtárba menni. Oh well.)

Utána a Vega című YA sci-fi-szerűséget olvastam, amit egyébként egy norvég tumblis 2 éve elpostázott nekem, mikor néhány könyvét felajánlotta a langblr közösségnek. Persze otthon elő sem vettem, úgyhogy most bepótoltam, ha már itt is itt volt a polcon. Rengeteg potenciál volt az alap ötletben, nagyon érdekes is lehetett volna, de sajnos egy buta karakterekkel operáló, rosszul megírt történet lett, idióta párbeszédekkel, tele plothole-okkal, és egy idegesítő "szerelmi háromszöggel", aminek az lett a vége, hogy a főszereplő csaj dobta a kedves és figyelmes, de az apja miatt kicsit megzavarodott fasziját egy olyan csávóért, akinek hiába mondta el minden alkalommal, hogy van pasija és nem érdekli, folyamatosan nyomult rá, meg így lesmárolta mikor nem figyelt meg ilyenek. Én nem is értem, hogy lehet tizenéveseknek szóló könyvbe ilyet beleírni. Namindegy. Ne adjátok a gyereketek kezébe ezt a könyvet.

Jelenleg Tore Renbergtől olvasom a Kompani Orheimet. A filmet szeretem, láttam is már párszor. Nehéz téma, a film sem a legvidámabb, a könyvvel lassan is haladok, mert olvasva még súlyosabb. De jó. Sajnos magyarul az értelmezhetetlen Mégis van apám címet kapta, ami miatt szívesen elbeszélgetnék az illetékessel.

Ezt most mobilról pötyögtem be, linkek nem lesznek. Amúgy sem nektek írom első sorban, hanem magamnak, nekem meg minden ott van a molyon :) szori.

2021-es lista.

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 08.

Ahogy közeledett Augusztus 20., már egy hete Sickratman Trubadúrjának az a négy sora szólt álmaimban, hogy: Dózsa, Koppány, Görgey / és Hunyadi Péter / Münköt mündég majd' mündönki / cafatosra szétver. A Buzi-e vagy? című albumon hangzott el ez a dal 2004-ben, és nyilván az egész egy jókora szarkazmus, mégis mókás, hogy Paizs Miki a magyarokra támadó mindenféle ellenségről (jenki, ruszki, talján, tót és rác és dzselák, zsidrák és más rémek) vizionált benne, miközben olvasom épp, hogy azért költöztetik ki a budai várból a Hadtörténeti Múzeumot, mert a nyomorult honvédelmi miniszter is a várba vágyott, mi több, kellett neki a kilátás a budai hegyekre. Érted? Széthordtak egy közgyűjteményt, ezért. Ó, honvédőm, miniszterem! Lovagolj el, de mentében, a budai naplementében!

A nagy magyarveszejtő Regensburg környéki, sötét, nyirkos, bajor pincék egyikének mélyéről érkezik interferenc a Phar EP-vel, ami összevetve a tavalyi Torz LP-vel, és a tteevloooponn jaarok neha, neha en​.​.​. EP-velvalahol a kettő között áll. A bajlOs afféle bevezetésként hangol fel minket a lényegre, a tárgyalásra. A tormEnte lassú EBM elektrója klasszikus indusztriál melódia, különös extrákkal. Ezen extrák egyike, hogy a szerző előszeretettel használja kultfilmek hangmintáit. A trükkje az, hogy a magyar szinkronokat részesíti előnyben, szóval én, aki ragaszkodom az eredeti hangokhoz, alapból elvéreztem a sampling felismerő versenyt. (TormEnte flash: Sebaj Tóbiás Anne Clarke buliba indul a londoni, nyári estében. Minden remek, mindaddig, míg egyszer csak észleli, hogy rossz helyen fordulhatott el, és fogalma sincs, hogy találja meg a West Hendon Broadway 118-at, buli helyét. Előzőleg még a gombaadagjának felét is elnyammogta a végtelen iparnegyedben bandukolás közepette, így, miközben beszáradt pofával nyúlósakat nyammog, öt percig tart, mire el mer indulni az egyik szűk ipari udvaron át, aminek árnyékos, jobb oldala olyan, mint egy meteorbecsapódás miatt félbemaradt terítés a főprésmester lányának lagzijára. Aztán mégis elindul, de hamar megbánja, mert zöldszemű bakosok dünnyögnek egyre dühösebben a vasasztalok alól – hé, arról volt szó, hogy opera lesz!) A lemez legerősebb felvétele az Orphaneum, ezt egy csetes közvélemény-kutatás is igazolta, fáradhatatlanul és eltökélten épülő ipari techno, ami nem csap át őrült táncolhatóságba, nem úgy az azt követő re:fuffl. Ez a tévloopos lemezről már megismert táncorientált interferenc, középmagas old school dobokkal, tribal meneteléssel, ahol mindig valami komisz lendkerék visszaveti a féktelen forgást, megeszi a lendület(et). A szenvedés, vagy n��mi fájdalom valahol mindig ott bujkál az interferenc lemezek bizonyos szakaszaiban, a hangminta választások rendre erre terelik a hallgatót, mint most a záró track +1 mit? esetében, ahol a forrás az 1968-as Histoires extraordinaires, és persze magyarul vakul. Tökéletesen révületes levezetés, hogy őszinte legyek, én kicsit frászt kapok tőle, ahogy Edgar Allan Poe pislog a fókusztalan mélységből, de ez mit sem von le ennek az ambient-techno kollázsnak az erényeiből. Természetesen a bandcamp az egyetlen elérhető forrás, de mint majd olvashatjátok a hónap lemezeinek majdnem felére nem lát rá a nagyságos spotify, sajnálom!

Fentebb tárgyalt interferi szokta mondani, hogy „én mindig ugyanazt az egy számot csinálom”, de valójában ezt nem neki, hanem Galcher Lustwerknek kéne hangoztatnia, lehajtott fejjel, meaculpázva, kanosszázva a Central Parkban napestig. Ez a pofa maga a kaptafa-szisztéma, én meg szégyenkezve hallgatom a hamisan mosolygós, new york-i bózbélsapkás hatodik albumát, hogy megint zsebre tett, besz0ptam, megettem. De még ez a kreatív címadás is, hát mi ez már? Lustwerk II (???, mert amúgy volt már 100% Galcher, és 200% Galcher is) Tényleg lehetnél találékonyabb, mondjuk mit szólnál a Drágán add a Galchered / Még drágább a Galchered / a Galcher mindig drága / Legdrágább a Galchered / Drágább mint a Galchered jövőbeli ötöshöz? Leszögezném, hogy ez nem egy stockaitkenwatermani vagy dieterboleni kaptafahatás, és nem pop, hanem deep leftfield house meg dub, itt a mélyben érdekes változatok mozognak – ezért is szerepel megint itt – meg mert olyan hatása van zeneileg, mintha beszívva fetrengenénk valami szuterénbeni kanapén a nagy alma kellős közepén.

Híreinkből: Hortobágyi László remixalbumot adott ki. Igen! Igen? Eme kijelentés megvalósulásának esélyszáma korrelál mondjuk egy olyan kijelentéshez, hogy Orbán Viktor a Pride-on vonult a tömeg közepén az amerikai „présemberrel” vállvetve. Elnézést! 6th. All India Music Conference 1990-2023 Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 címet viseli a spanyol áMARXE labelnél megjelent album, kiknek „Music from a future too far away ” a szlogenje, és eszerint lesz még. Szóval ez az 1995-ös 6th All-India Music Conference album felvételeinek néhány újrakeverése, és így lett például a Kriti-Baroque-ból el-hortósan Akbārique [Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka]. Hát jó. Most is megvan az az érzésem, hogy kevés vagyok, és nem tudom fejben lekövetni Laci bácsit, és ez így rendben is van. Make Your Ego Small Again! Például nem teljesen tiszta, de valószínűleg a Dharmābit [Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986] a Ritual Music Of The Fomal-Hoot Al-Ganoubi (1994) albumról ismert Barocus Raga egy korábbi élő felvételének újrakevert/masterelt verziója lehet. Ha jól értelmezem. Mint minden Hortobágyi alkotás, zeneileg igényes, csodálatos, magával ragadó, úgy is, hogy egyébként mit lehet remixelni egy Ragamelan-on (itt Fugamelānrāga [Banjar vādak])? Bbbiztos lehet, s kiderül, lehetett is, mert a keletkezett tízperces hetedik percében jön egy olyan váltás. Ám biztos érdekes lenne, ha egyszer túl merészkedne a – valószínűleg ebben a témában is magas elvárásokat támasztó – művész, és nem maga értelmezné újra magát, hanem másoknak engedné ezt. Engem nagyon érdekelne, hogy mit kezdenének a kortársak Hortobágyi László zeneiségével? A spotify válasza elég egyértelmű, semmit! Ezt a hortot se keressétek a streamszolgáltatónál, és a Bandcampen is csak ennyi van.

Benedik Frey technolemezt csinált, s mindez úgy sikerült neki, hogy a Frey-mist is megmaradt, beleértve a pszichedéliát, az árnyékos, borongós bizonytalanságot, mintha egy Philip K. Dick regényt hallgatnánk, vagy valami álomba kerültünk volna, minden nagyon okés, csak mintha minden máshogy volna – egy kicsit. Néha nagyon. Berlini létére, azért ez nem az a berghaini döngetős techno, keverednek az acid, bass, electro sőt breakbeat elemek is. S ettől olyan szuper a Fastlane, és ettől lesz az ember lassan Frey rajongó – tavaly az 1987 albumról, idén a Recall EP kapcsán áradoztam – hogy megint valami rendhagyóval jött elő, és egy ilyen kliséfókuszú műfajban is képes volt rendkívülit alkotni. A techno nem szereti az LP formátumot, még a műfaj mestereinek is néha mellémegy a lövés, nem sikerül, hogy 60-80 percen át fenntartsák a figyelmet, képesek legyenek jól váltani, színesen tálalni az egészet. Itt ez meg van. A kaliforniai ESP Intitute-nál megjelent albumon egy szám erejéig Orson Wells, illetve Nadia D’Alo is feltűnik, a hölggyel közös párosa az INIT.

Remixerként idén párszor már feltűntek, és most itt van a naptári évben első kiadványuk. A Khidja életműben fogalmam sincs, mekkora súllyal szerepel majd a Transmissions Part 1? Ami tény, itt van a hónap lemezei között ez az ötszámos EP, négy felvétel pedig a Traxelektorban, talán ez mutatja, mennyire erős zeneileg Andrei Rusu és Florentin Tudor párosa. A Transmissions kétrészes lesz, a másodikat szeptemberben hallhatjuk, természetesen a tel-avivi Malka Tuti gondozásában. Az erényeik nem változtak, hosszan futó, elringató lassú ritmika, érdekes irányváltásokkal, idegen pilinckázásokkal tördelve, több rétegben érkező foszlányok, ezek állnak össze egy organikus khidja-kollázzsá. Megunhatatlan, mindig valami más perspektívából hallhatjuk ugyanazt, és ezt a finom multilayer-ezés adja, és a záró Roata-ban megmutatják, hogy lounge műfajban sincsenek idegen terepen. Az M&M-ben – talán a Tapan-tól kölcsönvett – szaxival fújogatnak random csokigolyókat az egyenes vonalban menetelő bassline fölé, miközben a másik részegen nyomkodja az egyik szintetizátort, egyébként a fenti kérdést egy hete tettem fel, azóta az összes track szépen beérett. A spotify (módszeresen így kisbetűvel, mert nagyon pipa vagyok) ezt a lemezt se ismeri, íme a bandcamp link. Még mindig szeretném őket élőben látni/hallani, de az utolsó koncertjüket augusztus 10-én adták (egyelőre) innen 650 km-re Uzonkafürdőn, a Waha Fesztiválon.

Nowell Rhys Fulber nagyon öreg kanadai róka. Ha azt vesszük, hogy az első Front Line Assembly album 1986-os, az első Delerium pedig 1989-es. A brit-kolumbiai Vancouver egy különleges fészke az ipari zenének, a Skinny Puppy-val (Download-dal, ohGr-vel, cEvin Key-jel és elágazásaikkal), a Numb-bal és persze a Rhys Fulber-Bill Leeb (FLA, Delerium, Synaesthesia) duóval. A hosszas felvezetést egy remixalbum indokolta, ugyanis bár a fent említett Rhys-alakulatok mostanság is aktívak – változó minőségű kiadványokat potyogtatva – a mester 2018 óta szólóban is aktív. Most a két éve kiadott albumát – tehát nem a tavalyiCollapsing Empires-t, hanem – a Brutal Nature-t remixeltette meg frissiben. A Brutal Nature Reduxon a legnagyobb név a szintén kanadai Orphx (egy kaliforniai punk énekesnővel, Sara Taylor-ral kiegészítve, akit én még mindig egy hétig ecetben fakított Michael Jackson hangmintának hallok), valamint fiatal ebm-industrial követők, árnyékolástechnikából doktoráltak, akik a felsoroltak nyomában trappolnak: a francia-cseh Years of Denial, a berlini SARIN (Emad Dabiri), a bolgár Evitceles (Etien Slavchev), a brit Qual (William Morris, Lebanon Hanover) és a dán Vanity Productions (Christian Stadsgaard).

Az egyik legizgalmasabb, legkompromisszum-mentesebb underground elektronikát játssza a lausanni-i NVST, kinek profilképén egy összehúzott szemekkel lencsébe néző ázsia csajszit láthatunk, de ennél többet egyszerűen nem lehet róla tudni. Tavaly lemaradtam a Drum In The Bass Of Attention című kazettájáról, ami hivatalosan a második albuma volt, de még 2021 júniusában a hónap lemezei között volt aStop Violence Motivate Violence EP-je. A Les Disques Magnétiques-nél megjelent harmadik albuma, a Filled with Oil hangzáshűen pattog tovább ezen az úton. Virtuóz ütemszerkesztés, feszesen vezetett downtempó / idm techno / breakbeat. Gyakran mély és sötét hangulatot árasztó zeneisége dacára nem érezni, hogy – hasonszőrű társaival ellentétben – magával rántana, ellenkezőleg, sodródás van. Nem tudom, hogy ez egy csajos-dolog, vagy személyiségfüggő vagy csak színtisztán zenei kérdés, de nagyon működik!

Hogy mennyire nemzetközi az underground elektronika, íme, most két reunion szigeteki (francia gyarmat Madagaszkártól keletre, az Indiai Óceánban) DJ, producer és mulatságszervező (esküszöm ez van a leírásban, meg hogy Sauvage Sound System néven teszik ezt otthon), Kwalud (Lilian Boitel) és Betnwaar (Benoît Harmel) kettősét, a PANGAR-t ismerhetitek meg.

A „PANGAR” pszeudó, kreol nyelven a „Prends Garde” összevonása, és annyit tesz: Vigyázz! Légy óvatos!

Position című lemezük afféle mixtape, és erősen hajaz energiájában, lendületében, de akár eszköztárát tekintve is a tempósabb Zaliva D szerzeményekre, pedig alapjait a náluk őshonos maloyai népzenei poliritmikája adja, amit átfolyatnak korunk dancehall szellemiségén, meg rápakolnak dupla adag kísérletezést és megőrülést. A vége, mint amikor megpofoznak egy tonhallal, megforgatnak rumban, vaníliában és cukorban, majd frissen tálalnak. Az a jelenség, hogy helyi, autentikus stílusjegyeket integrál minden ellenállás nélkül az elektronikus zene, kezdve Leftfield Afro-sorozatával, a Ninos Du Brasil-on át a Pangarig, időben és térben elterjedt. Ez pedig azt jelenti, hogy az elektronika világa megőriz – ötvözet formájában ugyan, de – elment olyan sémákat, algoritmusokat, melyek kihalóban halványodó kultúrkincsek.

Altrájtosan szólva, megint megvan az olasz kvóta. S ezúttal dél-olaszokon a fókusz, Lino Monaco és Nicola Buono párosa Nápolyból: a Retina.It. A srácok 2019 óta inaktívak, sőt, a most Domenico Crisci-vel közösen jegyzett Diorama EP-t is nehéz közös képben vizsgálni, mondjuk a 2004-es Retina.It albummal összevetve, pár ezer pislogással ezelőtt. Ez ugyanis egy techno EP, viszont abból az egyik legjobb karakterjegyekkel bíró, a legfinomabban rétegzett, legtisztább minőségű. Ennek két oka is lehet, retináék experimental felfogása, és Crisci acid/electro/techno irányultsága. A Diorama Svrecáék madridi labelénél, a Semantica Recordsnál jelent meg, és őszintén szólva fogalmam nincs, hogy erről a spotify hogyan nem tudhat, így ezen a Bandcamp linken tudjátok meghallgatni.

Peter Kris és Norm Heston bandája, a German Army megint kazettával jelentkezik. A Boising a korábbi lemezek nyomában lépked, experimental és neo-pszichedélia, most kevesebb a drone és több ritmus. A múltkori Group-pal való közösködés után itt most egyenletesebb a színvonal, a kazi a phoenixi IDS-nél jelent meg, és a spotify-on ne keressétek, maradt a Bandcamp.

Allen Wootton-nak mozgalmas éve van, most trióban, a Holy Tongue-gal aktív épp. Valentina Magaletti az ütősök varázsasszonya, és Susumu Mukai basszeros a társai az úton (ők ketten a Vanishing Twinben is együtt tolják, apropó, szeptemberben új albuma lesz Lukács Katiéknak). A második HT albumnak erős a címe: Deliverance And Spiritual Warfare. Amit pedig hallunk, az jazz, de abból meg a legmodernebb, ugyanis részlegesen dubba és trip-hopba fordulunk. Allen nyilván hozza az elektronikát, bár ezúttal is Valentina az avantgarde a karaván élén. A máskor 15-30 perces elvetemült elszállásokat most 3-5 perces velős rövidek váltották, és ez jobban is áll nekik, konkrétabb, könnyebben értelmezhetőbb az utazás a szabadulás felé.

Az I.C.U. EP a japán Sabatoj első kiadványa, mely a tokiói Katharsis Recordingsnél jött ki, köszönhetően tulaj barátainak, Masafumi Take és Kannabi uraknak. Sabatoj egy súlyos kerékpárbaleset szenvedett a közelmúltban és hosszú időt töltött kórházban. Az élet és halál közti lebegés, a morfiumos kezelések delíriumának hatására született a két tripes-lebegős track, az I.C.U és a Missing Man, melyhez Mike Parker és Kannabi készítettek remixeket.

A vállaltan marginális, kísérleti zenéket megjelentető berlini Archaic Vaults Recordings szellemes címet viselő válogatássorozata, a Continuing A Worn Out Tradition a világ minden szegletéből, experimental, ambient, drone, field recordings, new age és industrial műfajban gyűjti össze, kevéssé ismert előadók munkáit. A sorozat a harmadik fejezetnél tart, és egyedül Saint Abdullah neve ismerős a 10 művészből, ám 7 felvételt is beválogattam az aktuális Traxelektorba.

Szintén berlini a Limbic Resonance Records, kiknek ars poeticá-juk az absztrakt primitivizmus, a modern, mesterséges jelent ellensúlyozni képes romantika megőrzése, a meditatív, az árnyék és fény misztériumának egysége, nyugalmat adó meditációs zenei terek teremtése. A Life Death Resurrection Revenge címet kapott válogatáson több az ismert név, és a kiadó tulajdonosai Jeroen Lauwers (Red Stars Over Tokyo) és Alexandra Ismalone (CPR) is feltűnnek. Az, hogy Fixmer, Adriani, Phase Fatale vagy az Ancient Methods, pláne a Vatican Shadows mit villant fel magából a megadott tematika mentén navigálva, egy külön érdekessége a válogatásnak.

Megjelenések:

Benedikt Frey - Fastlane [2023, ESP Institute][LP] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [2023, Semantica][EP] Galcher Lustwerk - Lustwerk II [2023, Ghostly International][LP] German Army - Boising [2023, IDS][MC] Holy Tongue - Deliverance and Spiritual Warfare [2023, Amidah][LP] Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 [2023, aMarxe][Rmx-Comp] interferenc - pH4R [2023, Self-Released][EP] Khidja - Transmissions Part 1 [2023, Malka Tuti][EP] NVST - Filled with Oil [2023, Les Disques Magnétiques][LP] PANGAR - Position [2023, Pangar][LP] Rhys Fulber - Brutal Nature Redux [2023, FR][EP] Sabatoj - I.C.U. [2023, Katharsis][EP] VA - Continuing A Worn Out Tradition III [2023, Archaic Vaults][Comp] VA - Life Death Resurrection Revenge [2023, Limbic Resonance][Comp]

Traxemle

Megbabonázva csodáltam az új Aphex Twin maxi borítóját, mint rebellis rookie, mikor először látja a Halálcsillagot. Hát még azok, akik elindítottak valami app-ot, ami 3D-s hologrammot kitudjamicsinált az ájfónjukon. Maga a Blackbox Life Recorder 21f - In A Room7 F760 meg sajnos annyira mély nyomot nem hagy, mint a cover, a variánsok se annyira erősek, ha nem hisztek nekem, ott a TRX-ban a Blackbox Life Recorder 21f.

Három orosz fickó, Sergey Komarov, Vlad Dobrovolski, Ilya Sadovskiy, a banda neve: Kurvenschreiber. Nem erre számítottál. A Licht Ausgang album Moszkvában jelent meg, az Udacha Recordings-nél. Fajsúlyos, ködös ambientjük sűrű és lassú. A Schleifenkopf egy ismeretlen old school klasszikust idéz. Putyin biztos figyeli a Немецкий-eket. A Traxelektor Jenssen-díjasa az identitás-keresés közben, havi két ep-vel radarozó Inigo Kennedy elásott egy kisbájoszfirt, mely Rara Avis-ként született pillangóvá. A bolgár Evitceles Rhys Fulber – Night Render-én elvégzett léleksebészeti beavatkozása negatív sikerbe fordul, a vége egy nagy zuhanás, tompa gótók bólongatnak.

A hónap utazási eszköze Khidja - Pink Matter-je, elvéve Benedikt Frey – 1337-je elől a Travelling Without Moving-díjat.

Tavaly Panda Bear és Sonic Boom közös albuma, a Reset. A dallamokban és színekben, nyálban és abban úszásban örök, verhetetlen Panda Bear albumát nem szemléztem, de most elkészült a Reset in Dub, amihez a szupertitkos oltódub-ot maga Adrian Sherwood szállította szigorú tekintetek és tripla biztosítás mellett.

OffSpot Data

interferenc - pH4R

Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1

Khidja - Transmissions Part 1

Domenico Crisci & Retina.it - Diorama

German Army - Boising

Traxelektor:

Traxelektor 2023 08 Spotify playlist - link

(64/93, 5:30/8:23, 68%)

Traxelektor Playlist 2023 08

3.14 - Taltos Remembers Newmix [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Ancient Methods - Thus Spoke the Leviathan [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Aphex Twin - Blackbox Life Recorder 21f [Blackbox Life Recorder 21f / In A Room7 F760, Warp]

Avon Blume - 3 Minutes Short [VA - Pressure II, MAL] Benedikt Frey - 1337 [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Crank [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Element [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Fast Lane [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Solver [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey feat. Nadia DAlo - Move Me [Fastlane, ESP Institute] Chantal Michelle - Borghese Gardens September [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Clouds - Phoenix Crash [Mass Hysteria, Steel City Dance Discs]

CPR - Fire Gathering [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] DJ Ojo - Grape Stomping [VA - Pressure I, MAL] Domenico Crisci & Retina.it - Across The Glitch [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - That Ship From Ganimede [Diorama, Semantica] Edsy & Ed Davenport - L Gardens [Zipline, Hypercolour] Evitceles - Cover My Face [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Reveal [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Waiting For Too Long [Velvet Room, Opal Tapes]

Filter Dread - Digital Voodoo [VA - Pressure II, MAL] Galcher Lustwerk - Chillin' in the Booth [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Come Over [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Fate [Lustwerk II, Ghostly International] German Army - Papua Paphiopedilum [Boising, IDS] German Army - Pitta Superba [Boising, IDS] German Army - Ponapea Hentyi [Boising, IDS] German Army - Pteralopex Anceps [Boising, IDS] German Army - Santalum Macgregorii [Boising, IDS]

Gooooose - Burning Smartphones at a Sunset Desert [Rudiments, SVBKVLT] Gooooose - Chips [Rudiments, SVBKVLT] Grischerr feat. Jules - Jettison [VA - Pressure I, MAL]

Holy Tongue - A New God Before Us [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Am Here In A Place Beyond Desire And Fear [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Kaneh Bosem [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Where the Wood is The Water is Not [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Hortobágyi László - Akbārique (Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka) [6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Dharmābit (Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Fugamelānrāga (Banjar vādak)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe]

Inigo Kennedy - Battle Scars [Broken Signals, Asymmetric] Inigo Kennedy - Maelstrom [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Rara Avis [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - The Long Tail [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Wild Horses [Broken Signals, Asymmetric] interferenc - Orphaneum [pH4R, Self-Released] interferenc - re-fuffl [pH4R, Self-Released] interferenc - tormEnte [pH4R, Self-Released] Joe Cotch - Psalm 666 [VA - Pressure I, MAL] Key Clef - Dreaming Sun [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Khidja - M&M [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Overdog [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Pink Matter [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Roata [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Kujo - Cardioid Resonance [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance]

Kurvenschreiber - Doppelwortbefehl [Licht Ausgang, Udacha] Kurvenschreiber - Schleifenkopf [Licht Ausgang, Udacha] L'vovna - 07182018-02.03.05 [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] not even noticed - Don't You Dare [Don't You Dare EP, Holding Hands] NVST - Distorted Ambiance in Your Life (Youbeingignored Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Filled with Oil (Offsnitch Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Flam Distorted Rhythm (Chewing Gum Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Fourissfourisnoanswer (The VERSION)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Slack It Off (Rolling Thunder Offline Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] Otis & Intheismah - From Dusk Till Dawn [The Light In The Darkness Saga Vol1, Satelliet Studio] Panda Bear & Sonic Boom - Danger Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino] Panda Bear & Sonic Boom - Whirlpool Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino]

PANGAR - A$ᶖL3$ [Position, Pangar] PANGAR - AII Units [Position, Pangar] PANGAR - BaddCenturion [Position, Pangar] PANGAR - Kann Klub Ultra [Position, Pangar] PANGAR - lucy#97424 [Position, Pangar] PANGAR feat. Corine Thuy-Thy - RaGnap Barak [Position, Pangar] Parry - Ashdown [Ashdown / Wren , Sculled] RAMZi - All Ball [Feu Follets, FATi] RAMZi feat. Dj Python - Coucou Mon Ami [Feu Follets, FATi] Rhys Fulber - Central State Institute (SARIN Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Night Render (Evitceles Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Rogue Minority (Years of Denial Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Stare at the Sun (Orphx Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Sabatoj - I.C.U. [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man (Kannabi Remix) [I.C.U., Katharsis] Saint Abdullah - Visit to the Optometrist [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Suburban Cracked Collective - Not Ready for Whistles [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults]

The Exaltics - The Long Goodbye [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics - Theyre Coming from Everywhere [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics feat. Paris The Black Fu - Lif eono ther Planets [The 7th Planet, Clone West Coast Series] Time Cow - Real Pirates Don‘t Say Okie Dokie Then [VA - Pressure II, MAL]

Vatican Shadow - Predawn Coup D'etat [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Yeong Die - Part of the Poetic Talent [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] YL Hooi - catch [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Yu Su - Counterclockwise [I Want An Earth, Pinchy & Friends]

[drakvuf]

Nagy Ő III/14: A piros rózsa és a szartornádó

Zsófi nem hagyja otthon búslakodni a lányokat. Kimennek egy kis terápiás festegetésre a szabadba.

Hozott egy önismereti szakértőt is. A feladat, hogy megfessék az önarcképüket. Virág örül a lehetőségnek, mert eddig csak vicces volt, most viszont megmutathatja mit tud igazából. Félek.

Mindenki egy kicsit más stílust választ. Erika csak üldögél, Emőke pedig összefröcsköli a vásznat.

A szakit lenyűgözi a lány technikája és félrehívja beszélgetni.

Emőke elárulja, hogy ő nagyon spontán személyiség és szándékosan nem használt feketét, mert az a gyász színe. A nő rábeszéli, hogy ez is az élet része, szóval még egy pár csepp feketét felvisz a vászonra.

Zsófi megcsodálja Vanda festményét.

Megkérdezi a lánytól mit jelent neki az otthon. Semmit. A műsorvezető érzi, hogy jó kontentet talált és próbálja sírásra buzdítani Vandát, azzal hogy tovább kérdezgeti erről. Sikerül is a művelet, mert pár könnycsepp elszabadul. A lány újra elmeséli, hogy nem volt jó kapcsolata az anyjával. Zsófi úgy dönt érdemes tovább kínozni a lányt, ezért ráereszti a szakértőt is. A nő próbálja félrehívni a lányt és lehet, hogy igazából férfi, mert nem érti a nemet. Tiszta szívemből gyűlölöm ezeket az embereket. Szegény Vandát tökre megsajnáltam.

Megkérdezi a szaki, hogy van-e valami módszere kezelni a problémáit. Nem, csak magában tartja. Vandát nagyon zavarja, hogy szar a világ, pedig semmibe nem kerülne jó embernek lenni.

Zsófi nem volt még ma elég nagy geci, ezért Enikőbe is belerúg. Arról kérdezi milyen érzés, hogy itthon maradt? A nő elsírja magát, amiért nem mehetett Zolival Rómába. Nagyon sajnálom - hazudja Zsófi. Éva, a szakértő ezután röviden elemez minden képet.

Edina nagy szájat rajzolt magának, ami szerinte azt jelenti, hogy fontosak neki az érzelmek és a kapcsolódás másokhoz.

Betti azt vetette a vászonra honnan jött és hová tart. Szartornádó.

Erika valszeg kiadta a feladatot valamelyik diákjának. A szaki szerint a saját példaképévé vált.

Virág az örökkévalóságot szerette volna megjeleníteni. Az egyik rózsa ő, a másik Zoli. A szaki azt hazudja, hogy ezt kitenné a falra, olyan jól sikerült.

Imolánál felmerül a kérdés, hogy miért kellett menetközben hozzáadni a műsorhoz. Nati pontosan ilyen karakter, csak jobb.

Csenge lefestette magát nőként és férfiként is. Lehet ez egy coming out. Zsófi nem meglepő módon ismét csavarral készült. Meg fogja mutatni a képeket Zolinak.

A kastélyba visszatérve se unatkoznak a hölgyek. Rájuk eresztette Zoli a Köröm Kommandót.

Azért jöttek, hogy rendbe szedjék a lányokat egy kicsikét. A kényeztetés közben arról pletykálnak, hogy hány lánnyal smárolt már a Nagy Ő. Nati és Zoli Rómában sétálgatnak. Jákob szereti a lovakat és a kocsikat is. A lovaskocsikat is. Ezért bérel egyet és ezzel szelik a város utcáit.

Nati levezeti, hogy amúgy ő is full olasz. A férfi kételkedik, mert szőke a haja. A lánynak annyira bejön a randi, hogy felveti, hogy lehet ő viszi haza a Nagy Őt.

Zoli elviszi egy szökőkúthoz és beleszemetelnek, ami azt jelképezi, hogy visszatérnek még ide. Együtt. Elcsattan egy csókszi.

Jákob érzi, hogy ilyen idősen nem fogja bírni a tempót a fiatal lánnyal, ezért lefetyel egy kútból, aminek a legenda szerint olyan tiszta a vize, hogy megfiatalítja. Nati szerint nem kell ilyen mágiához folyamodni, mert mellette amúgy is megfiatalodik. A férfi arról kérdezi a lányt, tudja-e mivel foglalkozott a körmök előtt. Valami mérnök volt. Ja, építészmérnök. Megmutatja neki a Kolosszeumot és elmeséli neki, mit olvasott róla a wikipedián, hogy elkápráztassa a lányt. Bejött.

Nati felhozza a reptéren történteket. Azt mondja azért volt erőszakos, mert nagyon szerette volna, hogy rendesen megismerje a férfi. Zoli megkérdezi a lányt mi a kedvenc virága. A piros rózsa. Jákob anyukájának a szegfű. MSZP-s volt az öreglány.

A Nagy Ő azt fejtegeti a kamerának, hogy szerelembe tudna esni a lánnyal, ami egy kicsit ijesztő. A lány elmondja, hogy ő fiatalon szeretne gyereket és ha 25 évesen nem jön össze szomorú lesz. Elmennek vacsorázni és Nati kezdi nagyon kényelmesen érezni magát a férfi mellett, mert nem csak bevallja, hogy spirituális, hanem elmeséli, hogy a saját nagyanyjának az anyja.

Zolitól sincs messze ez a téma, csak ő nyakon önti a reinkarnációt egy tudományos mázzal. Nati aztán megint a gyerekekről beszél. Nagyon szeretne anyuka lenni. A férfi szerint egy kicsit rá is játszik, mert tudja, hogy ő családcentrikus. Mindenesetre bejön neki az is, hogy tetszeni akar a lány neki. Zoliból kiszalad egy kósza szeretlek.

Hazafele a férfi előkap egy gagyi pólót, amit a lánynak vett. Természetesen Nati odáig van érte. Elcsattan még egy csók. A kastélyban a lányok abban reménykednek, hogy a Nagy Ő megismerte Nati igazi arcát és kiábrándult belőle. Nem jött be.

Meg is idézik ezzel a lányt, aki vidáman ül le közéjük, hogy beszámoljon az útról. Enikőnek még mindig seggfájása van, amiért nem ő mehetett. Fel is hozza, hogy az ő kárára utazott Nati Olaszországba. Vanda és Betti a lány ellen fordul, Edina viszont kiáll mellette, mert szerinte a többiek is ezt tették volna Nati helyében.

Zoli se unatkozik itthon. Zsófi bemutatja neki a festményeket.

Elsőként Betti Szartornádóját tekinti meg. Sokatmondó. A következő Csenge transz coming outja. Zoli másképpen értelmezi a képet. Szerinte a lány őt festette le és nem önmagát férfiként. Imola pacáit nem sikerül értelmeznie a férfinek. Kesze-kusza. Vanda képét egyből felismeri, mert kutya van rajta. Zsófi büszkén meséli, hogy sikerült sírásig vinnie a lánynál a sztorizgatást. Emőke képét is felismeri, mert rá van írva a neve. Zsófi szerint menő a kép és amúgy tényleg az. Enikő képénél a műsorvezető elárulja, hogy még a festés közben is potyogtak a könnyei. Trauma volt a reptér, na. Edina képe tetszik a Nagy Őnek, mert napraforgó is van rajta, ami az állampusztai randijukra utal. Virág festményét kitenné a nappaliba, de sajnos nincs szabad hely. Utolsóként Erika képét tekintik meg. A lány nagy álma volt, hogy operaénekes legyen, de apu elküldte tanárnak, hogy megéljen valamiből. Apu nem volt okos, csak szigorú.

Beugrik ezután a lányokhoz a kastélyba, de Betti azonnal félrehívja. A nőt zavarja, hogy egyre több pletykát hall arról, hogy mindenféle nővel smárol a férfi. Egészségügyi szempontból fontos tudnia, hogy a Nagy Ő tényleg olyan laza erkölcsű, mint ahogy a kastély folyosóin hallja.

A férfi azzal akarja lerázni, hogy nem házasok, semmi köze hozzá, de azért csak belekezd a magyarázkodásba.

Visszamennek a többiekhez és Zoli a képekről kezd beszélni. Edina festményét szerette a legjobban a napraforgó miatt. Viszont nem csak őt viszi ma randira, hanem Enikőt is. Természetesen nem azért, mert jó volt a képe, hanem mert ezzel szeretné kicsit kárpótolni.

Nati nem bírja ki, hogy ne hozza fel megint a konfliktusát Enikővel, de végül nem vele, hanem Bettivel kell megint vitáznia erről. Miután Enikő elvonul, Erika felkérdezi Bettit mi a faszt akart Zolitól. Elmondja a nő, hogy aggódik a herpesz miatt, ami a kastély lakosságát tizedeli. Erika szerint a féltékenykedés nem jó stratégia.

Zoli jótékonykodni viszi a szerencsés hölgyeket a mai randin. A lányok fogják szétosztani a gyerkőcök között az adományokat.

Mind a két nő nagyon vidáman veti magát az eseményekbe és el vannak ájulva a férfitől, hogy milyen jóságos. Nem csak ajándékokat osztogatnak, hanem Zoli hozott ugrálóvárat és különböző kis programokat is a gyerkőcöknek. Edina bekapcsolódik az arcfestésbe és egy faszt fest a Nagy Ő fejére.

A festés után Jákob elhívja a kölyköket játszani a Jakob-1 mobilba. A kisfiú a volánnál nem érti, miért van kuki a bácsi homlokán.

A Crystal Nails üzemeiben is probléma a munkaerőhiány, ezért Zoli bevág egy párat a munkaképes kölkök közül a csomagtartóba.

Búcsúzóként a Nagy Ő elhinti a kastélyból hozott herpeszt az otthonban is. Jövő héten is jön. Biztos, ami biztos.

Mielőtt hazamennek Edina elsírja magát, mert ő tudja milyen szegényként felnőni és nagyon érzékenyen érintette a mai nap.

Enikőt viszont nem igazán érdeklik a leszakadó társadalmi csoportok. Ő inkább azt szeretné megtudni, hogy tényleg smárolt-e Csengével. Edinát eléggé offolja is ezzel. Szerinte nem illik ide a kérdés.

Találd meg a Fidesz szavazót a padon.

A kastélyba visszaérve a lányok beszámolnak a randiról. Edina megint elsírja magát. Erika kételkedik abban, hogy őszinték lennének a könnyei. Csenge félrehívja Edinát beszélgetni. Edina elmeséli, hogy Enikő arról faggatta a férfit tényleg smároltak-e a hajókázáson. Betti közben azzal nyugtatja Enikőt, hogy hiába volt kevesebb randin, a minőség úgyis fontosabb, mint a mennyiség. Mondjuk ezzel is bajban van Enikő.

Érkezik még egy levél így az adás végére, de csak a következő részben derül ki, mi van benne...

[littlefalls]

Ja sose gondoltam volna, hogy egy Twisters filmre jegyet váltok, de Daisy Edgar-Jonest nézni jó, Glen Powell-t nézni jó és nem mellesleg az a Lee Isaac Chung rendezte, aki a Minarit. Szóval volt miért beülni rá. Szép képei voltak és amúgy rendesen össze lett rakva. E film margójára jegyezném meg, hogy tök nem tudok nem gondolni emiatt az Eternals-ra meg Chloé Zhao-ra és arra, hogy az miért nem sikerült. Valamiért időnként eszembe szokott jutni és amúgy tök sajnálom, hogy az úgy kibicsaklott. Egyszer láttam, akkor moziban, jó pár éve és vicces, hogy csak pár gondoltam maradt meg bennem belőle. Az például, hogy Barry Keoghan és Lauren Ridloff kettőse milyen szuper volt, meg szerettem, hogy Brian Tyree Henry és Kumail Nanjiani is játszott benne.

Twisters (2024) dir. Lee Isaac Chung

[tul-a-sovenyen]

Ezeket még el akartam mondani, vagy legalább is kiirni magamból, mert mostanában nem hiszem hogy csekkolgatsz hogy láss bármit, meg amúgy is rengeteg idom volt agyalni magunkon

Furcsa dolog ez, mert eltelt fél év és te azt irtad nekem hogy találkoznál velem, de csak azért, hogy segits abban hogy továbblépjek. Gondolom neked sikerült. Én azonban egyre jobban azt érzem amit te az exed után és nagyon nem jó.

Azt érzem hogy elvesztettem magamból egy darabot, vagy elvesztettem saját magam igazából és csak tengek lengek a semmiben. Azt is érzem hogy napról napra egyre kedvtelenebb vagyok és már szinte semmihez sincs kedvem. Sokáig gondolkodtam hogy mi lehet az oka ennek és ez biztos hogy te vagy. Te vagy, mert biztos mondtam de nekem tényleg te vagy az a lány akivel úgy éreztem magam mint azelott es azóta senkivel. Szerintem nem tudod és soha nem is fogod tudni azt hogy mennyire szerelmes voltam akkor beléd. Mindezek ellenére sokat elkövettem hogy ne viszonozd ezt es legfokeppen azt hogy ne bízz bennem. Gusztustalan amit csináltam, mind Antónia, mind a többi lány vagy gesztus amit feléd mutattam szornyu volt, meg is mellettem maradtál ilyen sokáig. Nem tudom hogy miért, valószinu hogy nem tudtál te sem akkor elengedni és szükséged volt valakire aki akkor én kellettem volna hogy legyek. Mindig tisztán elmondtad hogy mit akarsz, vagy hogy mit kellene tennem de én sosem hallgattalak meg hanem mentem a saját fejem után. Szinte jobban akartam tudni hogy mire van szükséged miközben lehet hogy sokszor te sem tudtad éppen. Azt is annyira de annyira sajnálom hogy ennyit veszekedtunk es hogy hany este aludtal el sirva miattam. Miota vegleg szetmentunk egy kicsit mashogy latom a dolgokat mint akkor, vagyis szeretném máshogy látni.

Egyszer szeretném ugy latni mintha minden olyan lenne mint régen, vagyis jobb, szeretnék melletted lenni és ugy viselkedni ahogy azt valóban megérdemelnéd, mászor pedig tudom hogy nem mukodott kettonk kozt a dolog sokminden miatt és teljesen össze vagyok zavarodva. Szinte már jól vagyok az egyik héten aztán pedig eszembejutsz valamirol es nem tudlak kiverni a fejembol

Legutobb mielott idejottel dolgozni ujra azt mondtad hogy maradjak ott miutan elmentem toled es nem tudom azt azota hova tenni. Azota sem igazan ertem. Tudom hogy nem tett jót de akkor megint azt éreztem hogy számithatsz rám, kár hogy hagytam elúszni a dolgokat. Tényleg nem tudom hogy mit tudnek tenni, en is olyan szivesen tullenék ezen, ezért gondoltam hogyha elmondom ezeket neked szemelyesen es kiadom, talán jobb lesz a lelkiismeretem, de nem tudom

Lehet hogy tényleg jobb hogy azt mondtad ne találkozzunk, mert biztos csak nehezebb lenne utána. Nem hibáztatlak semmiért amúgy, magamat viszont nagyon nagyon és olyan geci jó lenne ha végre nem érezném magam így. Igazából ennyit akartam, egy hosszú bocsánatkérést, mindenféle szándék nelkul oszinten. Ne haragudj hogy zavartalak, meg hogy gyomorgorcsot okoztam

[csacskamacskamocska]

Mások vagyunk

Hasonló a hasonlóval vs. az ellentétek vonzzák egymást. Amikor szeretnél valakit „elcsábítani” mert tetszik, mert vonzódsz, mert belehabarodtál és látsz benne valami különlegeset amiért megéri tenni is érte, akkor szeretnéd látni és láttatni, hogy hasonlóak vagytok. Arra koncentrál az ember, hogy mik a közös dolgok. Közös érdeklődés, hasonló ízlés, ételben, zenében, öltözködésben, művészetben, hobbiban, sportban, játékban, közeli és távoli célokban. Ha nagyon akarod, megtalálod! Arról nem is beszélve (én ezt éltem meg), hogy ha színes személyiség vagy, elfogadó és érdeklődő, akkor biztosan találsz közös pontokat, mert AZ IS érdekel, kedveled, szoktad, láttad már, kipróbálnád. Nem úgy idomul az ember ilyenkor, mint az alárendelődők, de azért szeretne megfelelni, szeretné, ha a másik is észrevenné az átfedéseket. "Gyere, gyere, jó lesz nekünk együtt!" – az ember próbálja ezt sugallni. És kezd valami közös dolog kialakulni. Elkezdtem érezni, hogy ha engem érdekelt valami, ő is vett, ha neki volt valami, kikérdeztem a tapasztalatairól és én is vettem, ha csináltam valamit jött és kipróbálta. Tény, hogy amiket én csináltam, érdekelt, azt kipróbálta és leszarozta, sok év alatt sem lett olyan élményem, hogy rám nevetett volna, hogy hű, ez marhajó volt, de jó, hogy csináltuk. Max megköszönte a lehetőséget, a szervezést. Én meg marhára igyekeztem, hogy valami már csak jó lesz. Aztán egy nap, az első és egyetlen kettesben töltött estén a sírásig kínzott a szövegével, hogy önző vagyok, és ez se jó meg az se jó, ilyen vagyok, olyan vagyok és végül elmondta, hogy csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten egyedül élünk, de amúgy mi semmiben nem hasonlítunk.

Ott maradt a lelkemben a mondat. Sok évnyi közös projekt és közösen megélt program és millió hektónyi szeretettel, szerelemmel és támogatásba ölt energiával a hátam mögött ott ültem és nem akartam elhinni, hogy mi semmiben sem hasonlítunk. Hogy nem sikerült látnia a közös dolgokat. Nem sikerült láttatnom vele, hogy mi jók lennénk együtt.

Nem akkor jutottam el a dacig, hanem sokkal később. Még kellett vagy két év. És akkor le is írtam neki. Mi semmiben sem hasonlítunk egymásra. Menj, és nyalj annak, aki imponál neked. Menj nyugodtan és teperj ott, ahol szeretnél jófejnek látszani elhazudva a valódi énedet a valódi érdeklődéseidet, a valódi életedet, ahol kevés lesz a műveltséged, a tájékozottságod, a lendületed, az érdeklődésed, az energiád. Mi nem hasonlítunk, és ha hasonlítanánk is le fogom tagadni.

Olyan és annyi könyvet olvastam, aminek a mélységét soha nem is értenéd. Olyan és annyi kiállításon jártam, annyiféle koncerten, annyiféle vallási, művészeti közösségben, a munkám során a feladataim, a kihívások, a problémák, az emberek sokasága, a képzések sokfélesége, el sem tudom mondani milyen sokféle, színes dologgal foglalkoztam eddigi életemben. És egy szerelem miatt elkezdtem ezeket értéktelennek, kevésnek, nevetségesnek látni. Magammal együtt. Magányosnak, problémásnak, szorongónak láttam magam, mert odaültem egy magányos, problémás, szorongó és negatív ember mellé és együttérzően (és szerelmesen) átöleltem. És elücsörögtem mellette 10-15 évet.

De mi nem hasonlítunk, és az utóbbi hetekben visszakaptam a színeimet. Ömlik rám a kedvesség, a támogatás, az elismerés. Jónak, hasznosnak, érdekesnek érzem magam. Mindezt ajándékba kaptam az élettől. Közvetlenül semmit nem tettem azokért az emberekért. Csak mást tükröztek vissza belőlem és felragyogott minden. Tudom, hogy van árnyék, nem vagyok sem mindentudó, sem tökéletes. Én ezt tudom. Dolgozom a hibáimon, bár ennek a munkának sosem lesz vége, de igyekszem.

És nem sajnálom, hogy nem hasonlítunk

[littlefalls]

Végre megnéztük a Barbie-t is. :)

Nagyjából már a végére értem a filmvilágos podcast-nek is és hallgattam egy csomó embert a véleményéről aki látta és olyantól is aki nem látta és azt hiszem még sosem találkoztam ennyire megosztó filmmel. Néha szoktak a filmvilágos srácok is vitatkozni filmeken, de fájt, hogy senki nem mondta ki, amit én gondolok, vagy érzek a filmmel kapcsolatban...talán Dénes, de ő sem annyira erősen, mint, ahogyan én gondolom. Pedig nagyjából mindig megegyeznek velük a gondolataim. 

Úgy ültem be a filmre, mint aki naggyon várta már hosszú idők óta és abszolút fent ültem a Barbenheimer vonaton és tényleg egy igazi jelenségnek éltem meg az egészet. Emellett egy Greta Gerwig filmre ültem be, egy olyan Greta filmre, amit Noah Baumbach-hal írt közösen. Ezért is vártam tényleg nagyon. De őszintén, onnantól, hogy elkezdődött, nekem nagyon szórakoztató volt. Én nevettem Kennel és fátyolos lett a szemem Barbie-val és mérges voltam America Ferrara-val. Utólag le se tojtam, hogy milyen törvényszerűségek vannak Barbieland-ben és az sem érdekelt, hogy milyen szereplő milyen következetlenül van megírva egy-két helyen. 

Én játszottam Barbie-val kiskoromban és nekem az egész film ilyen volt. Egy játék babákkal és a valósággal úgy, ahogy én akarom az én törvényeim szerint, illetve most Greta törvényei szerint. Ezt sok mindenki elfelejti. Hogy milyen játszani. Tényleg struktúrát és következetességet és metaforákat, meg a lényegi mondanivaló szavak nélküli megjelenítését várták ettől a filmtől? De miért? Miért kellett bármit elvárni ettől a filmtől? 

A kislányom, aki már nem annyira kicsi, most lett 13 éves és együtt néztük, és nagyon szerettem, hogy együtt nézzük. Akkor is, ha sok minden nincs meg neki belőle, de szerettem volna, hogy lássa és hallja. Fura amúgy, hogy mennyire megváltoztatja a filmnézést a szülővé válás. Lehet, hogy ha pont nem itt tartanék az életben tök máshogy gondolnám, de eskü engem meghatott, hogy kimondták, amit kimondtak. Persze mindenkinek más tapasztalatai vannak az életében szereplő férfiakkal és nőkkel kapcsolatban, de az én világomban olyan apukám van, aki nagyon erősen rányomta az akaratát az enyémre kiskoromtól kezdve. Olyan férfi karate edzőm volt hat éves koromtól, akitől a gyomrom is összeszorult, ha megláttam. Olyan általános iskolás osztályfőnököm, aki lenézett és megalázott, és nem tudott mit kezdeni azzal, hogy nem értem rendesen a matekot, mikor mindenki más igen. És olyan munkahelyen kezdtem, ahol 80%-a férfi volt a környezetemnek és igen, tele vagyok szar emlékekkel.

Amit leírtam, abban nem is a milyenség az érdekes, hanem az arányosság. Arányaiban az én világképemben a férfiak voltak a meghatározó szerepekben. Mindenhol. Családban, iskolában, edzésen, tévében, munkahelyen, politikában, filmekben mindenhol. És ha én most néztem egy filmet, ahol pont a feje tetejére állítják ezt az egészet.... na az nekem szórakoztató! Felüdülés és talán férfiként fel sem fogják, hogy milyen lehet ez a világ... ja a Barbie film alatt. Pár percig. 

És ezt most tényleg nem bántásból írtam. Nem akarok nagy feminista zászlókat lengetni, de örültem, hogy a lányom hallotta a monológot és azt is, hogy kimondták, hogy nem kell más ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Szar és közhelyes ezt leírni, de basszus ezt valahogy az elmúlt negyven évemben nem nagyon hangsúlyozta senki. Mert hiába néztem egy csomó filmet (igen, láttam a Thelma és Louise-t) és olvastam könyveket, néha igenis hangosan ki kell mondani. Csak úgy. Egyenesen. Mert néha kell hallani. Sajnálom, hogy a filmvilág podcastben nem volt női hang most. Máskor nem hiányolom amúgy, mert tényleg szeretem a srácok nőtámogató hozzáállását. De most jól esett volna.

Ez így túl sok lett, mert csak annyit szoktam másoknak mondani, hogy rettentő jól szórakoztam rajta, nagyon sokat nevettem, imádtam mindenkit és a depressziós Barbie-nál majdnem legurultam a székemről a nevetéstől. Kedvencem Allan volt, valszeg azért, mert magamat látom benne (haha). Allan, aki szeret táncolni és unja a sok hülyeséget, ami körülötte történik és benne van a balhéban, de azért amikor menekülni kéne, akkor képtelen átugrani egy fránya kerítést. Szóval ja... szuper jól szórakoztam.

edit: na sikerült meghallgatni a végét a podcastnek... csak behozták a végén Jankát is <3

MICHAEL CERA as ALLAN BARBIE (2023) dir. Greta Gerwig

[onsieluenkeli]

Hosszú Katinka nagyvalószínűséggel jól tudja ezt, hiszen pszichológiát tanult...

Amikor egy-egy kritika az ellenzéki oldalról jön, azt igazából lesz@rja a kormány, mert teljesen hatástalanok. Nem érnek el a kormánnyal szimpatizáló szavazók tudatához.

De amikor az egész ország számára is népszerű és hiteles ember mond kritikát, azt a sötét oldal sosem hagyhatja. Hiszen az ő szava már jobban számít.

+

Olyan válság van, hogy éppen megint gumicsont cunamiznak, minimum 3 naponta történik valami... És ez is 🦴 az. Sajnálom.

Mindenki eszköz lehet, aki ismertebb, és sok figyelmet kap.

Iványi Gábor iskolái... már eszünkbe sem jutnak, úgy mint 3 napja.

Amúgy menő a pizsid, 👍🏻tetszik.

.

[kunzsuzsi]

Hát, amúgy... Vetkőzzön le!

Mint egy mozi főhősét, úgy látom magam kívülről. Sajnálom, átölelném, puszit nyomnék a homlokára – ekkor értem meg, hogy mennyit ért az elmúlt 10 év terápiája. Read more: Hát, amúgy… Vetkőzzön le! – Elég lesz alulról, mondja az asszisztens. Együttérző a hangja. Én meg pucér seggel topogok egy függöny nélküli rendelőben. Felmászom a székbe, széttettem már a lábam huszonvalahány különböző…

[hidrogenper0xid]

Levél 1.

Ezt a levelet neked szánom, kedves I. , bár tudom ezt úgysem látod, és nem is fogom elküldeni sem, hiszen te akkor sem értenéd meg mit érzek. Meghagyom ezt a levelet magamnak, és majd olvasgatom, ha úgy érezném, visszamennék hozzád.

Nagyot csalódtam benned,úgy mint sok másik emberben, de mégsem ugyanúgy. Most itt ülök az iskolában és írom neked ezt a levelet, nem, nem lettem fodrász még mindig nem, sajnálom ha félreértetted a legutóbbi beszélgetésünket.

Hallottam dolgokat az állítólagos "barátnődről" akit még annyira sem tisztelsz hogy feltüntesd valahol. Ha jól tudom őt is a pszichiátrián kezelték, de csak megjátszotta az evészavarát és bántotta az embereket. Hát ez szép teljesítmény, gratulálok! Melyik útszéli szemetesből szedted ki?

Azt is tudom, hogy egy bandában játszol és már meg is volt az első koncertetek.Őszintén szólva még gondolkoztam is rajta hogy elmenjek megnézni téged, hiszen pont ráértem aznap, de inkább kihagytam. Azóta sem tudom hogy miért.

Pénteken volt egy éve,hogy elhagytál, és tönkretetted az életemet, annak ellenére hogy csak egyszer találkoztunk, mivel te valamiért soha nem értél rá, velem találkozni.Tudom hogy megfogadtam, hogy békén hagylak de ne hidd azt, hogy nem tudok rólad dolgokat. Úgy követlek mint a Hold az égen, csak te erről semmit nem tudsz. Újra elkezdtem fogyókúrázni és bántani magam, mivel képtelen vagyok feldolgozni azt hogy csak úgy kidobtál, elhagytál mint valami kutyát aki csak szeretetre vágyott. Elkezdtem inni is (megint) és néha begyógyszerezem magam csak úgy viccből, hátha egyszer véletlenül meghalok vagy kitudja. Próbáltam ismerkedni, párt találni de felesleges volt mert állandóan csak rád gondoltam, minden percben, most meg már nem is igazán vágyom párkapcsolatra. Ha nem lehetek veled, nem akarok lenni mással sem.

Tudom hogy egy szar ember vagy, és az összes barátom elundorodik tőled ha mutatok rólad egy képet nekik, tudom hogy megbántottál és ,hogy soha nem leszek már ugyanaz aki ezelőtt voltam, de egy részem még mindig szeret. Egy részemnek még mindig hiányzol és legszívesebben rádírnék. De mégis minek? Minden próbálkozásomat semmibe veszed és tudom hogy idegesítelek, pedig te akartál elsőnek. Hidd el én is idegesítőnek találom magam és azt kívánom, bárcsak meg tudnék változni. Bárcsak túl tudnék lépni rajtad, mint ahogy azt a normális emberek csinálják. De képtelen vagyok rá, sajnálom.

Én szenvedek az egész élettől, te meg boldogan élsz Pesten, valószínűleg már a nevemre sem emlékszel. Nem tudom már hogy még mindig örülnék e neki ,ha csak úgy random visszajönnél hozzám, valószínűleg már nem. Meg kell tanulnom egyedül végigmenni ezen, rajtad kívül amúgy sem segíthet senki rajtam.

2024.04.22.

[oszodi-beszedeim]

Egy hónapja nem írtam.

Miután Luna 'elhagyott', úgy éreztem, elvesztettem a történet fonalát. Most jutottam el oda, hogy annyi minden felgyűlt, hogy muszáj kiírnom. Nem is azért, hogy ventilláljak, hanem hogy egyáltalán lépést tartsak a történtekkel.

Most ami miatt írok, hogy belekeveredtem egy meleg kapcsolatba egy nálam 10 évvel fiatalabb fiúval, akivel kapcsolatban teljesen az az érzésem, hogy valamiből menekül. Valamiből, vagy valami elől – egy velem való kapcsolatba. De lehet, csak azért érzem így, mert most kivételesen nem előlem menekülnek, hanem az én irányomba.

"– Nem várok túl sokat egy másikkal való kapcsolattól. Az emberek egy idő után leszoktatnak arról, hogy bármiben is reménykedj.

– Én azért reménykedem benned."

Eléggé feszélyez amúgy, mert kissé pushy, majdnem annyira, mint Ungár. Vagy mint kb. bármilyen meleg, aki – velem ellenben – tényleg meleg és szexelni is akar. A srác konkrétan úgy lesmárolt, hogy azt hittem, mindjárt meg is akar lovagolni. De szerencsére 'csak' a nadrágomban turkált.

Úgy érzem, ahogy idősödöm és jönnek velem szemben az emberek, a red flagek nem hogy nem csökkennek, hanem egyre korábban buknak ki és egyre nagyobb mértékben.

Persze ez igazából csak nekem red flag. Egy normális ember teljesen alapnak gondolja, ha éjszaka 2-kor egy sötétített BMW bőrülésén a 'beszélgetés' esetleg magában foglalja a testiség bizonyos aspektusait is. Tudom én. De az évek alatt annyira aszexuális (sőt, lassan aromantikus) lettem, hogy nálam már egy ember puszta közeledése is red flag. Hiszen az egészségesek ösztönösen elkerülnek. Mostanra annyira deformált lettem, hogy talán már ösztön sem kell hozzá, elég csak kinyitni a szemüket és látni, hogy én nem mozgok kényelmesen a jelen rendszerben.

De ez valamennyire áldás is. Ha másban nem, leginkább abban, hogy Manó óta már senki elvesztése nem tud érdemben megérinteni, legalábbis érzelmi szinten biztosan nem. Luna esetén sem bánkódtam sokat, pedig Luna a legnagyobb kihagyott ziccere egész eddigi életemnek. Pontosan olyan aszexuális volt, mint én, szép külsővel, ráadásul tökéletes alapjául szolgált volna egy Ash 'ellen' folytatott szisztematikus emberi játszmához. Ehhez képest kifulladt abban, hogy egy rövid időre felpiszkáljam Ash féltékeny, egoista énjét. Persze ö sem hülye, az elsö meglepetésből felocsúdva rögtön visszaváltott a szokásos modorára, de a pillanat hevében egyértelműen látszott rajta, hogy szíven üti a dolog. Néha magam is meglepődöm, milyen kegyetlen és szemét tudok lenni.

Azt amúgy Ash nem is tudja, hogy Luna kitörölt az életéből. Az új srácról sem tud (akit meg én fogok kitörölni az életemből, csak még nem tudom, mikor). De nagyon érzi a csikicsuki húzásaimat és azt, hogy én a periférián tartom őt, nem egyszer vagyok kénytelen 'őszinteségi rohamokat' produkálni. Mert már csak nagyon nehezen tudom magamra erőltetni azt, hogy közeledő gesztusokat tegyek neki. Így marad az, hogy időről időre 'kirohanásaim' vannak arról, hogy valójában milyen magányos vagyok és mennyire nem tudja, mi zajlik bennem és mennyi sérülésem van. Az anyai ösztöneire apellálok, amit mindig előszeretettel hangoztat, hogy neki milyen erősek. És talán ez igaz is – onnan látszik, hogy ő még mindig anyáskodik felettem, pedig már módszeresen ki kellett volna irtania az életéből. De ő töretlenül ragaszkodik hozzám, jobban, mint Петрушка valaha. Pedig ő talán valaha még szeretett is. Talán én is őt. Talán Ash-t is. Talán.

A hangsúly az évek alatt egyre inkább a 'talán'-ra helyeződik, át az érzelmekről. Olinál még ez a szó fel sem merült. Aztán gyakorlatilag berobbantotta és most már mindenki egy nagy-nagy talán. Én magam sem tudtam ezen kívül semmit mondani szegény srácnak, akinek csak azért muszáj nevet adnom, hogy egyáltalán kontextusba tudjam helyezni a naplómban. És aki egyébként maga sem tudja, hogy meleg-e és mégis jobban közeledik hozzám, mint amennyire én valaha is fogok bárkihez. Előre sajnálom.

Vagy inkább nem. Nem tud már érdekelni senki. És senkinek a semmije. Különben is ő közeledett felém, mondhatni besétált az oroszlánketrecembe. Szegény, szegény srác.